Fülápolás
Néhány szót érdemes ejteni - főleg hosszabb szőrű, lógó fülű fajták esetében - a fülápolásról is. Az említett fajtákban a fül szellőzése a lógó fül és a hosszabb szőr miatt távolról sem tökéletes, ezért a hallójáraton belül kialakul egy olyan páradús környezet, amely igen kedvező környezetet teremt a kórokozók elszaporodásához és következményes hallójáratgyulladás kialakulásához. Ezért - amennyiben ezt kutyánk engedi - hajtsuk fel a kutyus fülét alvás közben a jobb szellőzés biztosítása érdekében.
Amennyiben mégis begyulladt kutyánk füle - melyet gyakori fejrázással és/vagy az érintett fül vakarásával jelez - forduljunk állatorvoshoz. A fülkezelésekről most csak annyit, hogy nem elég a napi 2-3x történő fülcseppes kezelést csupán csak a tünetek megszűnéséig folytatni - mely sokszor már néhány nap alatt bekövetkezik - hanem legalább 10-14 napig, mert különben a javulás átmeneti lesz, és a probléma vissza fog térni.
A lógó fülű fajták - tipikus esetben a spánielek - kapcsán beszélnünk kell a nyári rettegett ellenségről a toklászról is!
A toklászt talán így lehetne egyszerűen definiálni: " a fű kalásza". A toklász hajlamos "antennái" segítségével főleg a hosszú szőrben (általában a fülkagyló és az ujjak közti szőr) megtapadni. Mivel a szerkezete révén visszafelé nem tud haladni, ezért a kérdéses testrész mozgása (fejrázás, futás) következtében befelé halad a hallójárat irányába illetve a bőrt átszúrva a lábujjak között felfelé.
Amennyiben a fülbe került a toklász, ezt általában az állat hirtelen megváltozott viselkedése, fájdalma illetve fejrázása jelzi. Ilyenkor állatorvoshoz kell fordulnunk.
Ha a toklász a lábujjak közé fúródott azt a kutyus intenzív rágással jelzi a kérdéses területen. Hosszabb ideje "bent lévő" toklász esetében tályog kialakulása és gennyes váladék ürülése is megfigyelhető. A toklász állatorvosi eltávolítása elkerülhetelen!
